Általános (TOS)

Ez a két szó ma már klasszikussá lett a televíziózás – és nyugodtan hozzátehetjük, hogy a mozfilmek – történetében. Sok pszichológiai, szociológiai, társadalomtudományi tanulmány született, melyekben az ezt körüllengő rajongást és sikert kutatják. Itt és most azonban nem akarok ilyen mélyre ható részletekig elmenni, mindössze a tényeket mutatnám be. A Star Trek sikere 33 évre nyúlik vissza, és létét egy embernek köszönheti. Gene Rodenberry-nek. Ő egy olyan sorozatot képzelt el a ’60-as évek elején, melyben kaland, tudomány és romantika együtt van jelen. Történeteit azonban nem a jelenbe, hanem a távoli jövőbe helyezte egy olyan világba, ahol az emberiség túltette magát a mai problémákon, annak a felismerésnek a hatására, hogy nincs egyedül az univerzumban. Roddenberry úgy képzelte el jövőnket, hogy a 2200-as évekre a Föld alapító tagja a Bolygók Egyesült Föderációjának, mely a mai Egyesült Nemzeteknek felel meg. Ennek a szervezetnek a rendfenntartó és katonai ereje a Csillagflotta, ami azon kívül, hogy katonai erő, az űr kutatásával is foglalkozik. A Star Trekből először egy pilot készült 1964-ben The Cage — A kísérlet címmel, azonban az NBC akkori vezetői szerint a Star Trek túlságosan igényes és elgondolkoztató volt. A sors iróniája, hogy a Cage mára már unikum a trekkerek között. A Cage aztán nem is került elő egészen 1988-ig, mikor maga Patrick Stewart (Jean-Luc Picard kapitány) mutatta be egy kétórás műsor keretein belül.Hála Roddenberry kitartásának, a Star Trek 1966. szeptember 8-án útjára indulhatott végre az NBC televíziónál. Az első részt még 78 epizód követte, de itt is – mint mindenben – a pénz határt szabott a sorozat kivitelének. Ez elsősorban a trükkökben és az idegen fajok gyenge kidolgozásában is meglátszott. Ezért aztán úgy próbálták a multikultúrális legénységet érzékeltetni, hogy a Föld különböző tájairól származó legénységi tagokat tettek az Enterprise-ra. Az akkori politikai helyzetnek megfelelően egy amerikai ember a hajó kapitánya, bizonyos James T. Kirk. A legénység azonban elég vegyes képet mutat. A sorozat talán legérdekesebb figurája Spock, az ember/vulkáni elsőtiszt, aztán ott van az állandóan zsörtölődő McCoy, a hajóorvos, Scotty, a skót származású csodagépész, Sulu, az ázsiai kormányos, Uhura, az afrikai kommunikációs tiszt és Csekov, az orosz navigátor. Roddenberry a legnagyobb kockázatot azzal vállalta, hogy az Enterprise hídjára felengedett egy afrikai nőt, aki egyenrangú a férfi tisztekkel. Ne feledjük, 1966 a fekete polgárjogi, és a női egyenjogúsági mozgalom ideje. Azonban ezt a gesztust még Martin Luther King is nagyra becsülte. A másik kockázatot az orosz navigátor jelentette, mert 1966-ban ugyan kinek jutott volna eszébe, hogy a nyugattal valaha is békét köt a Szovjetunió? A Szovjetunió egyébként a Klingon Birodalom képében jelenik meg a Star Trekben, akik mindig a Föderációra törnek. 1969-ben végül a Star Trek abbamaradt, elsősorban pénzügyi okok miatt. Persze az is igaz, hogy a Star Trek akkoriban nem volt igazán sikeres, de az állandó ismétléseknek köszönhetően ez idővel megváltozott. A sorozat vetítésének utolsó évében, 1969-ben az NBC több mint 1 millió levelet kapott a rajongóktól a folytatást követelve.

Roddenberry nem adta fel. 1972-ben az amerikai trekkerek megrendezték első convention-jüket – ma mi is ebből kiindulva hívjuk összejöveteleinket con-nak – ahol még maga Isaac Asimov, Roddenberry közeli barátja is megjelent. 1973-ban pedig az NBC – micsoda változás – bemutatta a Star Trek: The Animated Seriest, mely Kirk és legénysége új kalandjait mutatta be rajzfilm formájában, az eredeti szereplők hangjaival. 1976-ban a NASA annyi levelet kapott a trekkerektől, hogy kísérleti űr-repülőgépét kénytelen volt Enterprise-ra keresztelni. 1979-ben a Pocket Books megvásárolta a kizárólagos jogot a Star Trek könyvek kiadására. Ettől kezdve napjainkig közel 40 millió(!) darab könyvet adtak el a négy sorozat szereplőinek kalandjairól, a világ különböző nyelvein. Maradjunk még 1979-nél, ugyanis ebben az évben a Csillagok Háborúja és a Harmadik Típusú Találkozások sikerén felbuzdulva a Paramount Pictures elkészítette a Star Trek: The Motion Picture — A Film című egész estés mozit és bár a rajongók szerint ez a film nem igazán illik a Star Trek univerzumába, kasszasiker lett belőle, ami nem is csoda, hiszen Roddenberry saját bevallása szerint akkor ez a film annyiba került, hogy abból az Apollo 11 útját is nyugodtan finanszírozhatták volna. 1982-ben a Paramount-nál elkészült a második mozifilm, a Star Trek: The Wrath of Khan — Khan haragja címmel, mely érdekes folytatása az Eredeti Sorozat Space Seed című epizódjának. 1984-ben készült el a harmadik mozifilm a Star Trek: The Search for Spock — Kutatás Spock után címmel, melyben Spock feltámad halottaiból. A negyedik film 1986-ban a Star Trek: The Voyage Home – Hazatérés, az ötödik 1989-ben Star Trek: The Final Frontier – A végső határ, és a hatodik 1991-ben a Star Trek: The Undiscovered Country – Az ismeretlen tartomány címmel jelent meg.