Szubtér sebesség

Amióta Zephram Cochrane 2063-ban először használta a térhajtóművet, két módszert használtak a szubtéri sebességek mérésére. Az eredeti “Cochrane skálát” a nagy ember maga fejlesztette ki a Phoenix tesztrepüléséhez. Ez egy relatíve egyszerű skála volt, amely a következő formulát követte:

v/c=WF3

Ahol v a jármű sebessége, c a fénysebesség és WF a szubtér faktor. Ennek a skálának az egyszerűsége az előnye, bármely szubtér faktor a sebesség a fénysebesség többszöröse, azaz:

 

Szubtéri faktor
 
Sebesség
(xc)
 

1
 
1
 
2
 
8
 
3
 
27
 
4
 
64
 
5
 
125
 
6
 
216
 
7
 
343
 
8
 
512
 
9
 
729
 
10
 
1,000
 
11
 
1,331
 
12
 
1,728
 
13
 
2,197
 
14
 
2,744
 

 

2300-ra többen elégedetlenek kezdtek lenni a Cochrane skálával. Bár a subtéri formulát használók számára kényelmes megoldás volt, de kevésbé volt hasznos a gépészek és szakemberek számára, mivel csak relatíve kis mértékben vette figyelembe a pillanatnyi csillagközi feltételeket. Éppen ezért a motoroknak sokkal több energia kellet az 5-ös fokozat eléréséhez egy gravimetrikus torzulásban utazva, mint relatíve “nyugodt” csillagközi űrben. A gépészeti részlegek évekig lobbiztak egy új skála bevezetéséért, de a parancsnoki hidak állománya ellenállt és a Csillagflotta Főparancsnokság, mely elsősorban ex híd tisztekből állt, egyetértett velük.

A USS Wilmingtonnak és teljes személyzetének elvesztése 2309-ben egy ionviharban megváltoztatta hozzáállásukat. A vizsgálat során felmerült, hogy Lamarr kapitány, amikor 7-es fokozatot rendelt el komolyan túlterhelte a Wilmington motorjait a viharban, bár normál körülmények között a Wilmington képes volt ezen sebesség fenntartására egy ionvihar azonban túl nagy megterhelés volt. Bár más tényezők is nagyban közrejátszottak, mint például a hajófedélzeti kommunikáció összeomlása, a Csillagflotta nem volt hajlandó még egy ilyen helyzetet megkockáztatni.

A Terrance-Neltorr fokozatos skálát először 2298-ban javasolta két civil térhajtómű specialista. A TNG skálán a szubtér faktor azt a szubtéri feszültség szintet jelzi, melyet a járműnek mind előállítania, mind pedig elviselnie kell, mintsem a jármű sebességét. Bármely adott szubtér faktor valós sebessége függ a pillanatnyilag fennálló pontos feltételektől. Szóval egy a TNG skálát használó kapitány parancsot adhat 7-es fokozatra a mély űrben, egy naprendszerben és egy ionviharban is és biztos lehet abban, hogy nem terheli túl a hajtóműveket. Ezen kívül az új skálát úgy hozták létre, hogy az elmúlt évszázad technikai fejlődését is belefoglalhassák. A Csillagflotta több lehetséges új skála gyors elemzését hajtotta végre 2310. és 2311. között, mielőtt hivatalosan elfogadták a TNG skálát, és az átállást 2312-ben hajtották végre.

Ideális feltételek mellett, amilyeneket például a csillagközi űrben találunk, a TNG warp faktorok sebességei a következő két formula egyikével számítják:

9-es fokozatig: v/c=WF(10/3)

Ez nagyon hasonló a Cochrane skálához. 9-es fokozat felett a formula kissé komplexé válik. Legjobban így approximálhatjuk:

v/c=WF[{(10/3)+a*(-ln(10-WF))^n)+f1*((WF-9)^5)+f2*((WF-9)^11)]

Ahol “a” a szubtérmező sűrűsége, n az elektromágneses fluxus, f1 és f2 a Cochrane fénytörési, illetve visszaverődési indexek. Ideális körülmények között a csillagközi mélyűr “normál” részében a=0.00264320, n=2.87926700, f1=0.06274120 és f2=0.32574600 értékek várhatóak. A TNG-skála szerinti szubtéri sebességeket az alábbi táblázat mutatja:

 

UTAZÁS IDEJE
 
Szubtér
fokozat
 

Eqyenlő
(xc)
 

Földtől
a Holdig
(400,000 km)
 

Naprendszeren
keresztül
(12 milliárd km)
 

Legközelebbi
csillagig
(5 fényév)
 

Szektoron
keresztül
(20 fényév)
 

Föderáción
keresztül
(8.000 fényév)
 

Androméda-
rendszerig
(2 milliárd fényév)
 

1
1
1,3333 mp
 
11,1 óra
 
5,0 év
 
20,0 év
 
8.000,0 év
 
2.000.000 év
 
2
10
0,1323 mp
 
1,1 óra
 
181,1 nap
 
2,0 év
 
793,7 év
 
198.425,1 év
 
3
39
0,0342 mp
 
17,1 perc
 
46,9 nap
 
187,5 nap
 
205,4 év
 
51.360,1 év
 
4
102
0,0131 mp
 
6,6 perc
 
18,0 nap
 
71,9 nap
 
78,7 év
 
19.686,3 év
 
5
214
0,0062 mp
 
3,1 perc
 
8,5 nap
 
34,2 nap
 
37,4 év
 
9.356,9 év
 
6
392
0,0034 mp
 
1,7 perc
 
4,6 nap
 
18,6 nap
 
20,4 év
 
5.095,6 év
 
7
656
0,0020 mp
 
1,0 perc
 
2,8 nap
 
11,1 nap
 
12,2 év
 
3.048,2 év
 
8
1,024
0,0013 mp
 
39,1 mp
 
1,8 nap
 
7,1 nap
 
7,8 év
 
1.953,1 év
 
9
1.516
0,0009 mp
 
26,4 mp
 
1,2 nap
 
4,8 nap
 
5,3 év
 
1.318,9 év
 
9,1
1.573
0,0008 mp
 
25,4 mp
 
1,2 nap
 
4,6 nap
 
5,1 év
 
1.271,2 év
 
9,2
1.649
0,0008 mp
 
24,3 mp
 
1,1 nap
 
4,4 nap
 
4,9 év
 
1.212,9 év
 
9,3
1.693
0,0008 mp
 
23,6 mp
 
1,1 nap
 
4,3 nap
 
4,7 év
 
1.181,6 év
 
9,4
1.757
0,0008 mp
 
22,8 mp
 
1,0 nap
 
4,2 nap
 
4,6 év
 
1.138,3 év
 
9,5
1.828
0,0007 mp
 
21,9 mp
 
24,0 óra
 
4,0 nap
 
4,4 év
 
1.093,9 év
 
9,6
1.909
0,0007 mp
 
21,0 mp
 
23,0 óra
 
3,8 nap
 
4,2 év
 
1.047,7 év
 
9,7
2.044
0,0007 mp
 
19,6 mp
 
21,4 óra
 
3,6 nap
 
3,9 év
 
978,5 év
 
9,8
2.304
0,0006 mp
 
17,4 mp
 
19,0 óra
 
3,2 nap
 
3,5 év
 
868,0 év
 
9,9
3.053
0,0004 mp
 
13,1 mp
 
14,4 óra
 
2,4 nap
 
2,6 év
 
655,1 év
 
9,95
4.183
0,0003 mp
 
9,6 mp
 
10,5 óra
 
1,7 nap
 
1,9 év
 
478,1 év
 
9,975
5.552
0,0002 mp
 
7,2 mp
 
7,9 óra
 
1,3 nap
 
1,4 év
 
360,2 év
 
9,99
7.912
0,0002 mp
 
5,1 mp
 
5,5 óra
 
22,2 óra
 
1,0 év
 
252,8 év
 
9,995
10.553
0,0001 mp
 
3,8 mp
 
4,2 óra
 
16,6 óra
 
276,7 nap
 
189,5 év
 
9,999
25.567
0,0001 mp
 
1,6 mp
 
1,7 óra
 
6,9 óra
 
114,2 nap
 
78,2 év
 
9,9999
199.516
0,0000 mp
 
0,2 mp
 
13,2 perc
 
52,7 perc
 
14,6 nap
 
10,0 év
 
10
Végtelen
 
10-es fokozaton egy tárgy végtelen sebességgel halad, és egyszerre a tér minden pontján jelen van
 

 

Bár a TNG skála a gyakorlatban nagyon sikeresnek bizonyult a legújabb fejlesztések a térhajtás terén megkérdőjelezik gyakorlati hasznát. 2312-ben úgy tűnt, hogy a csillaghajók még jó ideig nem fognak 9.9-es fokozatnál gyorsabban utazni, de a modern járművek képesek 9.99-es fokozat feletti sebességekre is és néhányan azt jósolják, hogy az elkövetkező 20 év elhozza majd a 9.999 régióban utazó hajókat is. Bár mérnöki szempontból nincs probléma ezekkel a számokkal, hamarosan a híd parancsnoki állományának problémás lesz a taktikai helyzet követése, mivel három tizedes jegyig kell majd a számokat használniuk. Ugyan még semmi konkréttal nem álltak elő, a Csillagflotta elé kerül több új sebességskála jóváhagyásra.

Szubtér-sztráda

Habár a fentiek mind igazak ideális körülmények esetén, a térnek vannak olyan régiói, amelyben egy Csillaghajó a normálisnál jóval nagyobb sebességet is elérhet. Ezeket a területeket “szubtér-sztrádának” hívják. Ezek több csillagrendszer által közrefogott hatalmas területek, vagy éppen vékony folyosók lehetnek, amelyekben a fénynél több ezerszer gyorsabban lehet haladni.

Egy szubtér-sztráda hatása, hogy megváltoztatja az adott szubtéri fokozathoz tartozó sebességet akár a többszörösére; ezt a szorzót Cochrane-értéknek nevezik, és nagyban függ az adott régiótól. Nem sokkal Cochrane első szubtéri repülése után az SS Valiant egy szubtér-sztráda segítségével eljutott egészen a Galaxis széléig, ami normál szubtéri sebességen sok-sok évig tartana. Egy ilyen sztráda legdrámaibb példája, az ami a Nimbus III és a Galaxis magja között létezik. 2287-ben az Enterprise-A 7-es fokozaton utazott, ami alatt 22.000 fényév távolságig jutott el 6.8 óra alatt – ez átlagosan 3.235 fényév óránként. Egy sztráda csak bizonyos ideig létezik; a Nimbus III-nál lévő már nem is létezik, ezért nem sikerült használnia a USS Voyagernek, hogy visszatérjen a Galaxis másik végéből.

Egy sztrádát nagyon nehéz megtalálni és feltérképezni – a Csillagflotta mindig nagy hangsúlyt fektetett az ilyen küldetésekre. A Voyager a feljett aszimmetrikus érzékelők segítségével próbálkozott felderíteni ezeket. Az érzékelők segítségével olyan régiókat kerestek, ahol a Cochrane-érték egy kicsivel magasabb, mint onnan néhány ezer fényévnyire; ezzel a legénységnek 5 évet sikerült lefaragnia utazási idejéből.

A felfedezése óta a szubtér-sztráda döntő tényező lett a Föderáció és más nagyhatalmak terjeszkedésében.

Szubtér-zátonyok

Míg egyes területeken akár a normális sebesség több ezerszeresével is lehet haladni, addig vannak olyan területek is, ahol csak ezen sebesség töredékével. Például a Xendi Sabu-rendszer körül a szubtéri sebességek majdnem a felére csökkennek – a Cochrane-érték 0,55. Ezeket a területeket hívják szubtér-zátonyoknak. Jóval gyakoribbak, mint a szubtér-sztrádák, és nagyobb területet is foglalnak el. Zátonyokat számos jelenség okozhat – a Hekeras-átjáró a normál tér olyan régiója, amely egy nagy szubtér-zátonyon vezet keresztül, amit szokatlanul heves tetrion mezők okoznak.

Szubtér-torlaszok

A szubtér-torlaszok minden térváltást megakadályoznak egy adott területen – a Cochrane fokozat 0. Ezek a területek szerencsére igen ritkák.

Related Bejegyzések